Suli és kirándulás

Hát szervusztok újra!

Azt hiszem, hogy nem tegnap volt az utolsó bejegyzésem, illetve élményeim megosztása, ezért most egy kicsit hosszabban próbálok meg beszámolni a fontosabb és érdekesebb dolgokról, amik történtek eme kicsiny városban és régióban az elmúlt háát kb. másfél hónapban.

Először is az előző bejegyzésben említettem, hogy az erasmusos diákokkal annyira nem jó az összhang, mint amire számítottam. Azt kell, hogy mondjam, hogy ez teljesen megváltozott. Valószínű csak a nyelvi nehézségek és a gátlásosság miatt nem alakult ki az elején "barátság". Azóta szerencsére rengeteget változott a helyzet, és igen sokat baromkodunk együtt. Korán felismertük mindkét fél részéről, hogy ez a távolságtartás így nem mehet tovább. Mi hárman magyarok inkább a cseh sráccal lógtunk az elején, a németek pedig természetesen együtt lófráltak. Egyetlen problémát az jelentette, hogy az én szobám lett elsőként felajánlva a buli előtti cseverészések színhelyére, és a komoly anyagi kockázatokkal nem járó illegális pókerezésre.

Ezen persze senkinek sincs kedve változtatni, de nem gond. Néha azért van olyan kedves az egyik orosz hölgy, hogy meginvitál minket az ő szobájába, de ez nem túl gyakori, mert általában megbánja. :)






Tehát legalább heti egy alkalommal meglátogatjuk a helyi kultúrközpontokat. Az egészben csak az a fura, hogy minden egyes kulturális központnak a végén az áll, hogy PUB. Nem tudjuk, hogy mit jelenthet pontosan, de az biztos, hogy az ott tartózkodók 90% talaj, azaz csúszik- mászik az elfogyasztott alkoholmennyiségtől. És a 90% nem túlzás!!! Otthon ha elmész egy buliba, ott jóformán alig lehet találkozni csúszómászókkal, vagyis elvétve. Itt vazzeg mindenki talaj, legyen az férfi vagy nő!! Az elején nagyon furcsának tartottam, hogy alkohol vásárlása este 8 után tilos, illetve szombatonként csak 6 óráig értékesíthetik a boltok a csodás nedűt (alkohol alatt a sört értem, mert a többi megvásárolhatatlan árban van, és csak speciális boltokban kapható), de rá kellett jönnöm, hogy valóban meg kellett hozni ezt a szigorítást, mert egyébként a fél ország a detoxikálóban ébredne. Valószínű közrejátszik a zseniális mennyiségű alkoholfogyasztáshoz a nem annyira pompás időjárás is, ugyanis október elejétől a felhős, esős, szeles idő a sláger. Heti egy alkalommal azért fel- fel bukkan a nap a felhők mögül, de csak hogy jelezze, él. Visszatérve a "csapatépítéshez", a bulizáson és a pókerezésen kívül közös kirándulás, csatahajó látogatás és röplabdázás van, illetve volt szervezve, és néhány alkalommal az iskolai feladatokat is együtt készítjük.

Na igen, az iskola..egyik okozója, amiért nem volt időm és energiám többszöri bejegyzésre az a suli.(hú ezt gondolom senki nem hiszi el, még talán én sem!!, de meg kell hagyni, hogy a legegyszerűbb mindig mindent a sulira fogni) :) Tehát a skúl. Aki esetlegesen tervezi, hogy Erasmusra adná fejét, és északi országot választ, az számoljon azzal, hogy a magyar oktatást nem igazán lehet összehasonlítani az ittenivel. Otthon ugye a félév jóformán úgy zajlik, hogy november- december vége felé észreveszed, hogy a hely, amit heti 3-4 alkalommal látogatsz, azt főiskolának, vagy egyetemnek hívják. Ekkor vannak akik pánikszerűen elkezdenek tanulni, mert érzékelik, hogy ég a ház, illetve vannak olyanok (én személy szerint ide sorolom magam), akik okosan felismerik, hogy bazzeg!!!, ezt a mennyiségű tananyagot már nem lehet megtanulni. Így briliánsabbnál briliánsabb, pompásabbnál pompásabb ötletekkel elkezdik puskázási képességüket professzionális szintre fejleszteni. Azt hiszem, ha a többséget megkérdeznék a munkáltatók egy állásinterjú során, hogy mit sikerült ténylegesen elsajátítani egyetemi évek folyamán, hát nem kevés válasz az volna, hogy "Kurvára tudok puskázni, bazmeg!".:) Persze azért ez erős túlzás, és nem is tükrözi teljes mértékben a valóságot, de talán egy minimális igazság alapja van.

Na most itt azzal kellett szembesülni már a 2. héten, amikor is a tanár bá' frappánsabbnál frappánsabb kérdéseket tett fel az előző heti anyaggal kapcsolatban, hogy jáááj, ezt a stílust én nem fogom kedvelni. Olyan szisztémában mennek a dolgok, hogy van egy neptunnak megfelelő oldal, ahová minden diák jogosult a belépésre. Azt hittem, hogy használni is majd csak akkor kell, amikor vizsgára jelentkezek, vagy hogy megérkezett-e végre az ösztöndíj. A válasz nem! Az itteni diákok ezt a rendszert gyakrabban használják, mint a magyarok a roppant hasznos iwiw-et. Gondoltam én is felkukkantok már, hogy mi a franc olyan érdekes ezen az oldalon. Talán kikapcsolódási lehetőségek vannak rajta, vagy a diákok a magukról készített otthoni pornófilm gyűjteményüket osztják meg?? Hát egyik sem! Viszont fent volt az összes Power Point előadás mindegyik tantárgyból, és számos "fontos" infó. Meg is kérdeztem egy buzgón jegyzetelő diákot, hogy miért jó ez, és azt a meghökkentő választ kaptam, hogy "Remek dolog, hogy így van megoldva, ugyanis már előző nap fel tudunk készülni a következő nap anyagából!" Hangosan felkacagtam, mert biztos voltam benne, hogy csak hülyéskedik. A diáktárs viszont nem értette, hogy mi ilyen vicces ebben. "Ne basszál már, hogy Ti előre készültök az órára!" - folytattam kacagva a beszélgetést. A bölcs barát megemlítette, hogy a viselkedésem abszolút megszokott, ugyanis minden egyes külföldi diák hasonlóan viccesnek találja a helyzetet, de majd rá fogok jönni idővel, hogy igaza lesz. Ugye otthon nemhogy előre nem készülünk, de az is ritka számba megy, hogy utólag elolvassuk. Gondoltam belenézek egy előadásba előző nap, hátha tényleg jó ez a cucc, és rákattanok.:) A tanár bá' előadásában találtam néhány kérdést, de gondoltam nem lényeg, biztos csak költői kérdéseknek szánja. Gondolom tudjátok a választ! Nem, nem így történt. A kérdésekre válaszolni kell, és ha nincs önként jelentkező, akkor kijelöl egy szerencsétlent, akinek meg kell osztani véleményét a diákok előtt. Ebben az esetben a tanár bá kijelölésének tekintete a vállamat súrolva haladt át a mögöttem ülőre irányulva. Körülbelül úgy éreztem magam, mint középsuliban egy erősebb töri órán, amikor a tanárúr keresgetett a névsorban, hogy ki is legyen a következő áldozat. Hát ez karcolt, és nemcsak a vállamon, de az alsógatyában is! :) Felhívom figyelmeteket, hogy ez a 2. héten történt! Azért utólag látva rájöttem, hogy nem olyan vészes a dolog, mert a tanárok nagyon kedvesek, segítőkészek, és ha bármilyen nagy faszsággal tiszteled meg a körülötted lévőket, akkor is megdicsérnek , illetve mindenféle pozitív jelzővel illetik hozzászólásod. Itt a tanár van a diákért! Akkor érzik az oktatók jól magukat, ha látják a diákokon, hogy a tudás, amit át szerettek volna adni elérte végső felhasználóját. Ezzel szembe otthon ugye nem minden esetben lehet ezt kijelenteni. Tény, hogy az itteni tanárok fizetése az otthoni jól menő menedzserek, vagy ügyvédek fizetésével ér fel, de attól függetlenül ez a szemlélet és oktatási szisztéma tetszik. Az itteni leghülyébb diáknak is több az önbizalma, mint az otthoni legokosabbnak, és szerintem ez miatt okolható a tanár is. Na mind1, nem akarok ebbe belemenni. Tehát azóta sikerült rákattannom a tanulásra is, illetve a készülésre, vagyis nem volt más választásom, ha szeretném tartani a tempót. És erről is csak azt tudom mondani, hogy sokkal jobb rendszer. Azóta túl vagyunk mind a 3 kötelező csapatprezentáción, és ahogy a reakciókat érzékeltük, sikerült zseniálisat nyújtanunk. Nemhogy szégyenkeznünk nem kellett, de merem állítani, hogy dobogós helyen állunk a többi csapattal szemben. A kultúrák megértése című tantárgyból a vidéki, vagy falusi Görögországot kellett bemutatnunk a nők, a konyha és a különböző szokások szemszögéből. A Fogyasztói magatartás nevű tantárgyból 3 forradalmian új termék bevezetésének sikerességét, és 3 a piacról sikertelenül kivont terméket kellett bemutatnunk marketing szempontból. Talán ez sikerült a legjobban, ugyanis ebből a tantárgyból úgy működik, hogy van egy előadó csapat, illetve egy ellenfél, akinek kellemetlen kérdéseket kell feltennie, illetve rávilágítani az elkövetett hibákra. A mi esetünknél az ellenfél effektíve nem tudott kérdezni, és ez azt jelenti, hogy a magyar- cseh csapat jól teljesített. Zseniálisak vagyunk, nem!? :D:D










Ezen kívül szolgáltatás marketing tantárgyból egy jövő májusában nyitó hotellel kapcsolatban kellett kidolgoznunk egy üzleti és marketinges tervet. Ez igazából Joe barát "területe", ugyanis ebben a témában ő vitte a vállán a csapatot. A hotelről néhány képet Juvet Landscape Hotel néven találtok majd. Na de nem szeretnélek untatni benneteket drága olvasóim:) tanulmányi faszságokkal, csak gondoltam azért megemlítem, hogy mégis miben más az itteni rendszer.

Juvet Landscape Hotel

A másik ok, amiért kicsit megkésve bár, de törve nem érkezett a bejegyzésem, az a rengeteg kirándulás. Ebben a régióban amit More og Romsdal- nak hivnak, rengeteg lehetőség van a kirándulásra és a szebbnél szebb helyek meglátogatására. Itt Aalesundban 2 közkedvelt lehetőség is van. Az egyik a helyi kilátó, a másik a Cukorhegynek, vagy a helyiek nyelvén Sukkertoppen- nek elkeresztelt hegyecske. Közvetlenül a város felett elhelyezkedő kilátó gyönyörű kilátást biztosít az idelátogatók számára. Elég könnyedén elérhető és megközelíthető, csupán 580 lépcsőfokot kell leküzdni, de a látvány garantált! Egyébként amíg jobb idő volt, a helyi női kézilabda csapat tartott itt néhány alkalommal erőnléti és állóképességi edzést. Volt is egy lábszerkezetük a hölgyikéknek!:)

A másik kirándulási lehetőség, ahogy említettem a Cukorhegy. A világon számos hegyet Cukorhegynek keresztelnek, de a leghíresebb Brazíliában Rio de Janeiróban található, amely látva a képeket 1 fokkal szebb, de rengeteg hasonlóságot vélek felfedezni. A Cukihegyre vezető út nem annyira vészes, kényelmes sétáló tempóban nagyjából 50 perc alatt érhető el. A hegy 314 méter magasan, a tengerszint felett fekszik. Az egyik kirándulásunk folyamán találkoztunk egy bácsikával, aki azt tervezte, hogy 2008-ban 314 alkalommal mássza meg, és ezzel beállítva új rekordot. Ha jól emlékszem 280 körül járt szeptemberben úgy, hogy volt nap, amikor 2 alkalommal is meglátogatta. Azóta gondolom sikerült beállítania a rekordot, vagyis bízom benne, mert nagyon motivált volt, és látszott rajta, hogy nagyon szeretné elérni célját. :) Rajta kívül a Sukkertoppen, vagy angolosan Sugar Hill az idősebb korosztály kedvelt sporttevékenységének középpontja. Fiatalokkal jóformán nem is lehet találkozni a kirándulás alatt, de ha mégis, akkor az biztosan turista valamely más országból.

Sukkertoppen

Ha már itt tartok, a fiatalságról is van egy véleményem! Az, hogy tisztelet, az nem annyira tapasztalható. Igazság szerint parasztoknak nevezném őket. Ha a liftben, vagy bárhol találkoznak egymással, vagy akár velünk, szimplán elfelejtik kimondani azt a szót, hogy helló. Olyan, hogy a nőknek előre kinyitnák az ajtót...ááá...még nem is láttam! Én persze mindig így cselekszem, de ezekben a helyzetekben a nők 50% nem érti, hogy mi is történik vele. Vagy ha igen, akkor a köszönöm szó elég gyakran elmarad. Már sokszor gondolkodtam azon, hogy egy kisebb oltást ellövök valamelyik mádmázellnek, azaz "hölgyem, a szó amit keres: köszönöm!", de ezt meg én érzem parasztságnak. A másik dolog, ami kicsit zavaró, hogy a papírzsepi használata nem megszokott. Ezért szenzációs szintre fejlesztették az a képességüket, hogy amikor már épp elcsöppenne az orr, akkor egy hatalmos szívással meggátolják a folyamatot. A leggyönyörűbb az, hogy az esetek nagy százalékában hölgyek élnek ezzel a csudás lehetőséggel. Bazzeg! Gusztustalan! Erre még némelyik rákontráz azzal, hogy kis lábujj mélységből szívja fel a torokra valót, és bocsátja külvilágra testnedvét. Egy szó, mint száz, hát nem gyönyörű! Ezen kívül a nagy jólétben sikerült a hölgyek felének dinó méretűre formálni testszerkezetét. Nekem ez valahogy nem fér össze a jóléttel! Komolyan a norvég nők 70% dagadt, ebből 50% goromba nagy dinó, de legalább dinócska!:) Pedig alapjában véve azt kell mondanom, hogy szépek, azaz az arcuk szép. Egy norvég srác azt mondta, hogy 16 éves korukig csinosak, utána viszont előszeretettel rabolgatják ki a hűtőszekrényt. Azt a kommentet fűzte hozzá, hogy mivel több férfi van, emiatt nincs nagy verseny a lédik között. Én még kiegészítettem azzal, hogy valószínű az időjárás is okolható, ezen felül ugye a pénz, meg még néhány dolog, amit nem írok le. Még annyit az itteni helyzettel kapcsolatban, hogy rengeteg az egyedülálló, akik közül nagy számban megtalálható olyan, aki csemetéket nevelget. És a borzalmas az, hogy az anyukákat nem zavarja a helyzet. Például az egyik osztálytársunkkal beszélgettünk. 23 éves, de azt hittem róla, hogy még 20 sincs. Beszélgettünk néhány dologról, és megemlítette, hogy az évfolyamból sokan vannak, akik ugyan úgy mint mi, külföldön tanulunk. Megkérdeztem, hogy ő miért nem élt ezzel a lehetőséggel. A válasz a következő volt: "Mert van 2 gyerekem, így ezt nem tehettem meg! Az egyik 6, a másik 3 éves, és tök jó, mert egyszer velem vannak, egyszer az apukájukkal." Legalább fél percnek kellett eltelnie, hogy valami értelmes mondat kijöjjön a számon, mert kissé sokkolt az infó.

Na gyorsan visszatérve még egy általunk gyakran látogatott helyre, ami a sulitól nem több, mint 2 percre helyezkedik el, amit Sunnmore Museum- nak hívnak. A múzeum és területe a halászok életét mutatja be egy gyönyörű tó köré építve. A múzeumon belül régi halászhajók tekinthetők meg, egészen a 17. századtól a 20. századig bezárólag. A képeken láthatjátok, hogy a házikók tetejét fű borítja, ami igen mutatós. :)

Még egy utolsó történet, amit el szeretnék mondani. Történet valahogy szeptember közepe tájt lehetett. Csütörtök este, mint jókisfiú lefeküdtem hamar, mert elég kimerült voltam. Este azért néha fel-felébredtem a mulatozgató fiatalságra, akik a buliba készülődtek. Sikítozás, ajtócsapkodás, énekelgetés, és hasonló dolgok, amiket eddig hiányoltam. Fasza, de miért pont akkor kell, amikor végre aludnék egy jót. Mindegy. Úgy hajnali 4 körül, amikor az ember jóformán a legmélyebben alszik, akkor megszólalt a tűzjelző. Mi az, hogy megszólalt! Valami eszméletlen hangosan üvöltött vazzeg, de valami irgalmatlanul! Ahogy meghallottam, azzal a lendülettel halálra rémülve kipattantam az ágyból, és azt hiszem, hogyha mondjuk Csonka Picúr, vagy Friderikusz Sasa, avagy Varánusz Xavi-ér lett volna a helyemben, akkor belőlük más is kipattant volna, ahonnan ugye ők nem megfelelően szigeteltek. Majdnem velem is megtörtént az eset, de ügyesen, reflex szerűen hárítottam az ingert. Na mindegy, Balázs értetlenkedve jön be hasonló állapotban a szobámba, ahol én már talpig felöltözve és felkészülve az esetleges 7. emeletről való leugráshoz, hogy mi a fasz is történik. Próbáltam dadogva elmagyarázni, hogy ami kis csicsergést hall, az bizony a tűzjelző készülék. Menekülni kell!!! Készüljön fel a legrosszabbra!!! Gyullad a ház!!! Okosan el is hoztam minden számomra fontos okiratot, azaz némi készpénzt és az útlevelet. Javasoltam ezt Balázsnak is, de még annyira kóma volt, hogy inkább fent hagyta. Remek! Menekülünk lefelé a lépcsőkön, és útközben jóformán mindenki édesanyját meggyanúsítottuk, hogy üzletszerű kéjelgést folytat. Ilyenkor az ember tudjátok keresi a bűnbakot, hogy ki gyújthatta fel az épületet. Már az első emelet megtétele után- amikor kicsit kezdtünk ébredezni -, csak unott arccal sétálgató emberkékkel találkoztunk. "Hát mentsd az életed haver!! Itt a világvége!!" emlegettük, de ők nem törődtek velünk, csak sétálgattak tovább lefelé. Mikorra teljesen leérkeztünk, azzal szembesültünk, hogy a nem teljesen talpig felszerelkezett lánglovag csak lekapcsolja a tűzjelző készüléket. Továbbra is értetlenkedve álltunk a helyzethez, még mindig kissé riadtan Balázs barátommal, de kint jóformán csak mosolygó fiatalság fogadott, akiknek mintha rutinfeladatnak tűnt volna az egész. "Mintha a tűzoltók sem lennének annyira aktívak"- jegyeztem meg Balázsnak. "Igen- igen, ez valami átbaszás lehet! De hol van Joe?? Vajon kiugrott az ablakon??"- kérdezte Balázs kicsit mosolyogva. És ekkor megpillantottuk Joe barátunkat. Kissé táskás szemekkel, de már felismerve a helyzet komolytalanságát, nevetgélve ott állt előttünk egy papucsban, egy rövidke alsógatyában, és egy csudás pizsama felsőben ! :D Tekintetünkből érezte, hogy kérdezni szeretnénk valamit. Csak annyit fűzött hozzá öltözékéhez, hogy "Menekülnöm kellett bazzeg!":D Mint utólag kiderült, valamelyik jópofa srác buliból hazajövet betörte a tűzjelző ablakát.

Azt hiszem egyelőre elég lesz ennyi. A következő alkalommal beszámolok a családom meglátogatásáról, a Geiranger fjordon és a Trollstigenben szerzett élményekről. Remélem, hogy most legalább 1 hétig nem kapok hasonló fenyegető emailt, mint pl: "frissítsed má a blogadat köcsög, me egy hatalmas afroamerikai hímvessző fog hamarosan landolni az ánuszodba, ha nem teszed", és hasonló motiválóan aranyos hozzászólásokat.:) Aki pedig többet szeretne tudni a kint töltött élményeinkről, őket megkérem , hogy olvasgassák Joe barátom sikeres és zseniális blogját, a http://norijocoja.blogspot.com -on!

Árríve dercsi!