Kicsit több ideig pihentettem a bloggerkedést, de "sajnos" annyi elfoglaltságom volt az elmúlt hetekben - és szerencsére az időjárás sem kedvezett az otthon üléshez-, hogy nem volt lehetőség tollat és papírlapot ragadnom. Most is csak egy kisebb adagot próbálok eljuttatni, de majd megpróbálom minél hamarabb behozni a lemaradásomat.
Azt ígértem , hogy beszámolok az első komolyabb kirándulásról, a társakról és az olimpiáról (ami tudom annyira már nem aktuális).
Mindezek előtt kezdeném a kollégiumi életbe való betekintéssel. Azaz azt hittük, hogy kollégiumba jövünk, de re kellett jönni, hogy az épületben nem csak diákok, hanem családok is éldegélnek kisebb-nagyobb csemetékkel. Így sajnos nem az a tipikus kolesz feelingje van a helynek, mint amire számítottunk. Én idősek otthonának hívom, de vannak akik csak temetőnek becézik. Ugyanis nem rohangálnak bikinis napozó világbajnok norvég lánykák a folyosón, hogy szoláriumbarna testüket minél gyorsabban leápoltassák. Nem ordibálnak talaj részeg srácok whisky-vel a kezükben, illetve olyanról sem lehet hallani, hogy a liftet vagy épp a mosókonyhát használnák paráználkodásra a fiatalok. Ezek hétköznap tanulnak bazzeg!!! Hétköznap! Mert a hétvége az más! Hétvégén "elszabadul a pokol" a koleszben, a belvárosban és a bulihelyeken egyaránt. :)
Na akkor a többi erasmusos diákról. Hárman érkeztünk Magyarországról:
Magyar #36 DE Balázs a BMF- ről. 22 éves, nőtlen, gyermekeinek száma 0, és élete az amerikai foci. A Nort Pest Vipers Defensive Endjeként szokta segíteni a csapatát a győzelemhez. Elég sokat használja a fejét, legtöbbször ajtót nyit vele, vagy szimplán megvizsgálja, hogy milyen erős anyagból készült a fal. Persze nem bolond, vagy ilyesmi, csak nagyon hiányzik neki a foci, és ilyen formában próbálja levezetni néha az energiáját.
Gazsó Joe József. 20 éves, a Nemzetközi Üzleti Főiskola 2. éves hallgatója. Természetesen hasonló a családi állapota, mint Balázsnál. Elég frankón tehetséges az újságirás területén. Már több mint 100 cikkje jelent meg sporttal, közélettel, gyilkossági esettel és pénzüggyel kapcsolatban. Mindezek mellett még amatőr fotózással is foglalkozik. Egyszóval multifunkcionális srác. :) Ja és persze hatalmas nagy fasz! :)
Rajtunk kívül még öten erősítik az idegenlégiósok csapatát, 3 német +1 cseh srác, illetve 1 német lány. Egyenlőre nem tűnnek valami vicces figuráknak, ráadásul a leányzó sem tartozik a modell alkatú hölgyek kategóriájába. Eddig nekem elég savanykásnak tűnnek. Ahogyan Jodó szokta mondogatni: "mindig ott van a savanyú cukor a zsebükben arra az esetre, ha véletlenül mosolygásra állna a szájuk". Persze nem vagyunk rosszban, de a hétvégi bulikat leszámitva nem szervezünk túl sok közös programot.
Nem annyira aktuális már, de az Olimpia utolsó előtti napján megfogadtuk, hogyha nyernek a vízilabdásaink a kajak- kenusok - különösen a Kozmann- Kiss páros - sikerei után, akkor úszunk egyet a Norvég-tengerben. Az eredményt ugye tudjuk, így nem volt mese, csobbanni kellett a -231 fokos vízbe. Minden férfi társam tudja, hogy ez milyen kellemetlenséggel jár. Hát járt is! Azóta már visszaálltak a dolgok a normál kerékvágásba, de nem volt egyszerű eset!:)
Rajtunk kívül még volt néhány hasonlóan elvetemült svéd srác, akik bemerészkedtek a vízbe, de nem ízlett nekik sem. Ők azon a véleményen voltak, hogy a hideg víz után járó problémát úgy a legkönnyebb orvosolni, ha egy hölgy azonnal szájon át "lélegezteti" a haldokló szervet. :) Mókás gondolat!
Az első komolyabb kirándulásunk (itt még félnyomorékként):
Hamarosan újból jelentkezem újabb képekkel!
Szervusztok! :)


