Három hete Norvégiában

Sziasztok!

Mindenek előtt szeretnék elnézést kérni mindazoktól, akik jóformán naponta "cseszegettek" azzal, hogy mikor és hol lesznek elérhetők a képek, és az élménybeszámolók. Nagy nehezen sikerült rávennem magam és elkezdtem a blog szerkesztgetését. Képek mindenféleképp várhatóak, ezzel szemben a napi élménybeszámolókat nem ígérem, de azért majd próbálok minél több fontos és érdekes infóval szolgálni kedves barátaimnak! :)

Ahogy a címben is olvashattátok már 3 hét telt el, mióta elhagytam szeretett Magyarországunkat! Annyi érdekesség tartozik az érkezéshez és a repülőúthoz, hogy annyira nem volt kellemes mankóval és féllábon bicegve repcsizgetni Budapestről Osloba. Ha csak ennyi lett volna a történet, akkor nem is lett volna megterhelő, de mivel a leggazdaságosabb megoldást választottuk, igy Oslo egyik repülőteréről röpke 2 óra alatt átvonatoztunk a főreptérre, ahol néhány órás várakozás után "máris" szálldogáltunk át a célállomásra Alesundba.

Négyszáznyolvankilencezredszer is szeretném megköszönni Magyar Balázsnak -akivel együtt jöttem ki tanulgatni -, hogy támogatott és mellettem állt amikor már majdnem feladtam. :) Ő ezekben a pillanatokban a tekintetemből érezte, hogy valahogyan segítenie kellene "félnyomorék" barátján és jóformán az összes táskámat a nyakába vette.

Hogy erre mégis miért volt szükség, vagyis miért kellett gipszelt lábbal kijönnöm, azt megpróbálom gyorsan összefoglalni: elérkezett a 38milliomodik búcsúbuli ami előreláthatólag nem az utolsó lett volna. Minden évben megrendezésre kerül Nagymaroson a kajakos pajtásaimmal egy nem annyira szolid és kifinomult bohóckodásról szóló csevegés. Egymás között csak Tour de Kocsmának nevezzük, amikor is közel 10 vendéglátóipari egységnek nem nevezhető "pubot" meglátogatunk. Na ezen az estén történt a "félrelépés" (Petra szavaival élve)...kicsivel több volt a lépcső, mint amennyire Roland barátommal számítottunk...:D Neki szerencsére nem lett semmi baja! Az eset óta eltelt majdnem egy hónap és a lábam frankó.

Visszatérve Norvégiára, pár mondatban összefoglalom, hogy milyen élményekkel sikerült gazdagodni az itt eltöltött 3 hét alatt.

A szállásról annyit kell tudni, hogy a belváros gyalog 20 percre, az iskola - Alesund University College- közel 30 percre van. Szerencsére az érkezésünk után nem sokkal sikerült 2 biciklit szerezni a portás bá-tól, így ez az idő természetesen nem több (bár Balázs biciklije kicsit jobban le van amortizálva, így néha leejtőn lefelé is tekerni kell, hogy továbbra is haladjon:) ). A kollégium 11 emelet magas, és minden egyes szinten 10 szoba van. Mindenki saját szobával és fürdőszobával rendelkezik, így ha nem tévedek sokat, akkor kisebb kerekítés után is kilehet számolni, hogy 110 fő éldegél itt nap mint nap. Laknak itt svédek, németek, oroszok, románok, norvégok de találkoztam Afrikából és Ázsiából érkezett diákokkal is. Később majd még mesélek a szállásról, mert azt hiszem lesz mit.

kilátás a szobából

Bulik: háááát az első két hét kemény volt, mivel az iskola diákönkormányzat naponta szervezett különböző programokat, mint pl: kvízest, kirándulás, városnézés, pokerparti (ahol Balázs "kirabolta" a helyi pokerarcokat), moziest, szimpla nyitóbuli, ladies- and gentlemen' s evening, hajókirándulás, afterparty, kocsmatúra (de ezt inkább kihagytam) :), és egy záróbuli, ahol a betegebb diákok rajzfilmfiguráknak öltöztek be.

Ezeken kivül természetesen már a helyi szórakozóhelyeket is meglátogattuk. Ahhoz képest, hogy a városban 40ezren laknak, elég sok lehetőség van, és szépen mulatoznak is itt a népek.:)

És majdnem kihagytam az "emlékezetes" Alesund Jugendfest-et. A helyiek a föld egyik legnagyobb eseményének harangozták be, ugyanis csak évente rendezik meg ezt a hatttalmas eseményt. Alkalomhoz illően nem is akármilyen sztárvendég érkezett!! A méltán híres, A legendás, A mindenki által jól ismert, A Norvégiában "világhírű" DumDum Boys. Cserediák barátokkal tettük is fel a kérdést, hogy "Ki a f*szom az a DumDum Boys???". Szerencsére nem fizettük ki a 300NOK- ot - ami a koncertre a belépést engedélyezte volna számunkra - ugyanis szabadtéri volt, és a kétméteres kordonok nem annyira fogták meg a szenzációs rockbanda subidubi dalolgatásait.:) Kegyetlen kaki volt! Nem is vártuk végig, inkább lementünk a tengerpartra elfogyasztani némi málnaszörpöt, aztán benéztünk egy pubba.

Egyetlen probléma az, hogy enyhén drága az alkohol. Megpróbálják kordában tartani a helyi suhancokat az alkoholra kivetett magas adókkal. Nem akarok nagyon anyagiaskodni, de 50-80 NOK a szórakozóhelyeken a sör, aminek a 30szorosát kell venni, és megkapod a végeredményt. Szerencse, hogy a boltok 20 NOK- ért is árusítanak, így a nép hozzájuthat 600HUF-ért. Betegek!!!

Van még valami, de nem jut eszembe...jaaa az iskola. Nehéz szó.:)

3 emeletes újszerű állapotban lévő épület, ahol kisebb- nagyobb termekben próbáljuk majd elsajátitani az okosságokat. 4 tantárgyat sikerült felvenni: Norvég nyelv kezdőknek, Fogyasztói magatartás, Szolgáltatás marketing és Kultúrák megértése. Mind a 4 angol nyelven folyik, de néha a norvég nyelvórán kicsit összezavar a tanárnéni, ugyanis megmixelgeti német, svéd, dán és norvég szavakkal a mondanivalóját. Nem azért mert nem tud angolul, hanem a csoportban vannak németek, és olyan is, aki minimálisan ért svédül. Én ezekben a helyzetekben mindig okosan bólogatok, majd halkan elsütök egy- két wunderbar-t.:D

A tantárgyakról is majd később beszámolok.

Azt hiszem elsőre elég is lesz ennyi. A következő alkalommal mesélek majd a kirándulásokról, a többi erasmusosról, és hogy számunkra hogyan ért véget az Olimpia.

Sziasztok!